Eörsi László páratlan forrásgyűjtéssel megírt "Irgalomnak helye nincs" című egyszerzős lexikonjában másképp használja a "koncepciós" jelzőt is 1956-tal kapcsolatban, mint ahogy az eddig történt.
A legenda szerint 1956-ban két állandó és antagonisztikus oldal állt szemben egymással, míg a valóságban személyek és csoportok gyorsan változó viszonyai adták ki a forradalom eseményeit, melynek középpontjában sok esetben konszolidálatlan, nehéz sorsú emberek álltak. Kritika.
Közeli, részletgazdag, utcáról utcára, emberről emberre haladó képet ad az 1956-os harcokról Eörsi László immáron sokkötetes életműve, amely mindenki forradalomképét átalakítja, aki hagyja, hogy hasson rá a valóság. Most a női szemszöggel foglalkozik.
Az 56-os Intézet ma a Széchényi-könyvtár alá tartozik: az állítólag Dózsa Lászlót ábrázoló emlékévplakát ügyében is a könyvtár sajtóosztálya lett volna illetékes, nem Rainer M. János vagy Eörsi László. Meg is kapták az írásbeli figyelmeztetést, két másik kollégájukkal együtt.
A történész igyekezett pontról pontra megcáfolni Schmidt Mária kifacsart érvelését a plakátbotrányban.
Keveset tudtunk róla eddig, de Soroksáron, egy azóta eltűnt dombon és környékén zajlott le az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik legjelentősebb harci cselekménye, és a térségben történt egy hátborzongató emberiség elleni bűncselekmény is. Ez utóbbival maga Hodosán ezredparancsnok "dicsekedett el" a forradalom leverése után a jelentésében.
Érthető a kormánysajtó permanens támadása Heller Ágnessel szemben, hiszen egy olyan nemzetközileg elismert tudósról van szó, aki markánsan szembe mer szállni a hatalommal. Így került hirtelenjében elő Hankiss Ágnes, a Hamvas Intézet vezetője jóvoltából egy 1959-es levél, amelyet Heller az MSZMP KB-nak írt. Lám, mégiscsak jó valamire a levéltár is, nem kéne széthordani!
